Interjú: Jolene Lai művész

Szingapúrban született és nevelkedett (1980), Jolene Lai jelenleg Los Angelesben lakik és dolgozik. Festést tanult a LASALLE Művészeti Főiskolán, majd a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen (UCLA) grafikai tervezést.

Az elmúlt években Jolene személyes kiállításai voltak Szingapúrban és Los Angelesben: „Allegory” a szingapúri Galerie Sogan & Art-val 2012-ben, valamint az „Éjfél után” és a „Play” a los Angeles-i székhelyű Thinkspace-en. Művészeti galéria 2013-ban, illetve 2014-ben. Számos művészeti vásárt vett részt a Galerie Sogan & Art-val, például a „Nocturne: Art Stage Singapore SEA Platform” részeként a 2014-es Art Stage, az Art Taipei 2014 és a Singapore Art Stage részeként 2015-ben, valamint a HATÁLY mind a Miami Beach, mind a New York-i Thinkspace Art Gallery segítségével.

Jolene vászon- és papírtermékei egyszerre ismertek és más világban is megfordulnak, a mindennapi beállításokat és a tárgyakat a fejükre fordítva, hogy friss és ötletes narratívákat mondjanak el. A női főszereplőkből álló Jolene művei gazdagon részletesek és színesek, és a néző értelmezése érdekében magánjellegű álmokat hoznak életre. 

Mi volt a legjelentősebb kihívása művészként?

Nem mindenki látja, hogy mit csinál a művész a megélhetés érdekében, és nem csupán hobbit jelent. Úgy érzem magam, hogy minden új munkát fegyelemmel és elszántsággal közelítenek magamhoz, ami segített elérni azt, amit eddig el tudtam érni.

Mi változtatja meg munkáját darabról darabra?

Hajlamos vagyok valami különféle módon beilleszkedni, amit még minden új műben meg kell vizsgálnom. Úgy gondolom, hogy az egyes darabok lényege az lenne, hogy a témákban felébresztem azokat a különféle érdekes meseket, amelyekkel találkozom. Kiegészítik őket ismerős városi tájakkal, amelyek segítenek a narratívának a keretben. Minden új festménynek megvan a maga egyedi karakter, jelenete és fantáziája. 

Megemlítette, hogy közöttük vannak a kínai mitológia és a divatfotózás. Mi teszi őket ilyen gazdag információtárakba?

Kíváncsi voltam minden kínai mítosz eredetére. A ruházat és a divatszerkesztés beállításainak egymáshoz való illeszkedése szintén állandó inspirációs forrás. 

Milyen más inspirációs forrásokhoz jár?

Nincsenek konkrét utak, amelyekre ihletem ihletet. A fogalmak bármilyen tartalomból építhetők fel, amely leállító tulajdonságokkal rendelkezik. Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy anime-t nézek, és észreveszek apró vagy hétköznapi részleteket, ám ilyen fontos szerepet játszik a karakter hangsúlya vagy a karakter érzelmeinek ábrázolásakor. 

Howl (részletes nézet), 2014, Jolene Lai

Melyik művészre tartja számottevő befolyást a saját munkájában?

Az Edward Hopper festményeiben uralkodó hangulat és aura inspirál, különösen a „New York Movie” (1939), amely megragadja a bevezető pillanatát a saját gondolataiba merülés közben, ellentétben azzal, hogy a közönség elmerül a film nézésében. 

A szociális média segítségével megoszthatja kiállításait, kész műveit, sajtóterjesztését, sőt még folyamatban lévő munkáit és kreatív folyamatát is. Például az Allegory sorozathoz a kínai mítoszot szolgáltatja, amely mögött állnak a művek, például Miao Shané a „The Butcher” mögött. Mi motiválja ezt, és mi előnyei voltak neked, mint művésznek?

Személy szerint élvezem a követett művészek gyakori hozzászólásait. Folyamatban lévő munkáik és az életmód-hozzászólások fényt derítenek technikáikra és inspirációikra, amelyek viszont szemléletmódot és személyiségüket mutatnak be. Ha műalkotást vásárol, lényegében a művész története egy részét gyűjti. A közösségi média lehetőséget biztosít a szélesebb közönség számára, hogy megismerje és megértse az érdeklődő művészeket.

El tudná mondani nekünk a Galerie Sogan & Art és a Thinkspace Galéria együttműködésével kapcsolatos tapasztalatait? Hogyan segítették meg a különböző közönségek elérését?

Az egyik kulcsfontosságú tényező, amely hozzájárul a művész sikeréhez, olyan galéria megtalálása, amely érdekli a művészek előmozdítását és növekedését. Mindkét galéria, melyben dolgozom, nagy szívvel rendelkezik, agresszív a marketing iránt, és elkötelezett amellett, hogy művészeiket bevonják a különféle városok fontos kurátus kiállításaiba és kiemelkedő művészeti vásároira. Van egyfajta szoros családi kapcsolat, amelyet megosztom mind a Sogan-szal, mind a Thinkspace-kel, és ezt nagyon értékelem.

Charlie (részletes nézet), 2015, Jolene Lai

Vannak olyan jelenetek a munkáidból, amelyekről Szingapúrból származnak, például a „Playground” sorozatban, amelyet 2014-ben mutattak be az Art Stage SEA platformon: „Lotus” a buszmegállóval, „Broken Telephone” a kávézóval, és Éjszakai piac a nedves piaccal. Tudatosabban ismeri a szingapúri identitását a várostól távol?

Csak azokban a napokban, amikor emlékszem egy tányér csirke rizsre, és szinte lehetetlennek találom azt, amely ugyanolyan jó ízű, mint a haza!

Egyszerűen nagyon tudatában vagyok a környezetnek a mindennapi életben és az utazásom során. Mindig nagyszerű készleteket keresek a karakterhez, amelyet a történeteimben készítek.

Munkáidban ugyanazok a női karakterek sokszorosulnak és megsokszorozódnak, mint például a „Mitosis” vagy a „Broken Telephone”. Meg tudja magyarázni ezekkel a szándékait?

Egyedülálló gyermeknek bizonyos fokú magány van, amelyhez már hozzászoktam. A játékidő gyakran azt jelentette, hogy egyszerre több szerepet kellett játszania. Azt hiszem, ez a nosztalgia továbbra is visszhangzik a festményeimben.

Meglepte a közönség reakciója a művei ellen?

Folyamatosan meglepett a megjegyzésem, amelyet a festményeimmel kapcsolatban kapok. Az emberek gyakran olyan dolgokat látnak bennük, amelyeket még nem vettem észre. Ez számomra nagyon figyelemre méltó.

Most dolgozol?

Személyes kiállítás a Thinkspace-del, 2017 elején, Los Angeles-ben. Ezúttal egy sorozatra fogok összpontosítani, amely feltárja a serdülőkor különféle fázisait. Ez lesz az első egyéni előadásom, amely egy sokkal nagyobb műalkotást foglal magában, tehát nem várhatom meg az összes eddig dokumentált folyamatban lévő mű megosztását.

A művészként szerzett tapasztalatai alapján mit tanácsolna a kezdő fiatal művészeknek?

Legyen fegyelmezett. Szeretek „be- és kikapcsolni”, amikor dolgozom, hogy tényleges adataim legyenek, amelyekre hivatkozhatok. Az időkövetés képet ad az ember sebességéről, és betekintést nyújt az órák eltöltéséhez. Ez a bevált gyakorlat a jobb tervezéshez, amikor a projekt határidejére és az új koncertekre való feliratkozásra kerül sor. Fektessen be egy jó kávéscsészébe is. 

Story kreditek

Szöveget írta Nadya Wang

Ez a történet először az Art Republikben, más formátumban jelent meg.